x. fejezet: Egyedül hazafelé
A lap aljáról kezd a sztorit. Az első fejezetnél!
ez csak ideiglenes cím. ez a fejezet sincs még befejezve. az 1. fejezet után írtam, de a temető után következik. bonyolult kicsit a logikám :D. összevissza írom a sztorit. a füzetemben már rengeteg le van írva! csak még be kell gépelnem! ezt sem néztem még át, szal szintén lehetnek béna beszólások...
A szobám fala tárult elém. Felébredtem. Jobbranéztem és kikapcsoltam az idegesítő hangot, a mobilomon az ébresztőórát.
-7 óra. Kelni kell, vár a suli!Juhhú.- mondtam álmosan és keserűen. Kikeltem az ágyból, felkeltettem Josht, rendbehoztam magam és elindultunk. Az órák szokásosan lassan és unalmasan teltek. Az iskolában valahogy mindig szóbakerült az új vírus. Minden mondat ugyanúgy hangzott: "Hallottátok?Újabb emberek haltak meg.Valószínűleg ők is H1N1esek voltak.". Már nagyon idegesített mindig ez a téma, ezért megpróbáltam kizárni az embereket. De egyszer csak felkaptam a fejem egy szó hallatán: "temetőőr". A mellettem lévő padban Jutta és Caroline egy temetőőrről beszélgettek, jobban mondva suttogtak. Nem volt nehéz kitalálni ki volt az a bizonyos temetőőr. Közelebb hajoltam hozzájuk.
-Milyen temetőőrről beszéltek?- úgy tettem, mintha nem tudnék semmit.
-Nemrég új őr jelentkezett az állásra.-suttogta Jutta.
-De ő is eltűnt, mint a többi.- szólalt meg ijedt arccal Caroline.
-És sehol semmi nyom.- mondta grimaszolva Jutta.
-Hol hallottátok?- kérdeztem.
-Nina, ez címlapsztori, már mindenki tudja!- mondta meglepődve Jutta.
-Elég rossz éjszakám volt, kicsit kómás voltam reggel- mondtam unottan.
-Rémálmod volt?- kérdezte Jutta.
-Mondhatjuk úgyis!De most...-kezdtem épp mondani, de Mr.Jackson félbeszakított:
-Nagyon megköszönném Miss Sweet, ha az órára koncentrálna.- mondta szemrehányóan. Mindenki hátrafordult.
-Elnézést Mr.Jackson, figyelek!- mondtam megbánóan.
Folytatta az órát.....
Végre kicsengettek. Az utolsó órának is vége lett. Kimentünk a folyósóra.
-Mit akartál mondani?- kérdezte Caroline.
-Nem fontos- mondtam mosolyogva. Nem akartam, hogy kérdezgessen az álmomról. Akkor rájött volna, hogy kint jártam a temetőben. Legalábbis gyanakodott volna.
Kint voltunk a suli előtt a parkolóba leültünk egy padra.
-Josh mikor jön?- kérdezte Caroline.
-Szerda van. Ilyenkor több órája van, szóval én gyalogolok. Tesin kívül is kell egy kis mozgás.- mondtam mosolyogva. De igazából nem örültem neki, hogy haza kell gyalogolnom. Mindig féltem szerdánként. A hazafelé vezető út az erdőn fut keresztül.
-Ja tényleg. Mindig elfelejtem.-mondta keserűen.
-Velem is megesik- mondtam. Közben megjöttek érte.
-Itt van anya. Szívesen hazaviszünk.- mondta mosolyogva.
-Á nem kell. Amúgy is ti pont a másik irányba mentek. Nem kell miattam kitérőt tenni.-mondtam én is mosolyogva.
-Nem gond. Anya most jött meg munkából szóbal már neki sincs most semmi dolga.-mondta Caroline.
-Tényleg szívesen hazasétálok.- Hazudtam.
-Sziasztok csajok- szólalt meg mellettünk Alice, Caroline anyja.
-Szia- mondtuk Carolinnal egyszerre.
-Akkor indulunk?Nina, hazavigyünk?- kérdezte Alice.
-Köszi, de hazasétálok. Már megbeszéltem Carolinnal- mondtam mosolyogva.
-Akkor holnap találkozunk. Szia!- mondta Caroline miközben beszállt a kocsiba.
-Szia Nina!- mondta Alice az autóból.
-Sziasztok- integettem. Elhajtottak. Elnéztem az erdő felé, vettem egy nagy lélegzetet, majd elindultam az úton.
Folytatás... max egy óra múlva! mire begépelem és átírom lehet, hogy több idő lesz.
itt csak regisztrálással lehet hozzászólni! de kiváncsi vagyok mindenki véleményére szóval aki nincs regisztrálva az ide írhat: melcsyyy94@citromail.hu
